2012. 07. 28.

A kérdések órája

Azt mondják, a filozófus olyan ember, aki egy sötét szobában keresi a fekete macskát. A tudós pedig olyan, aki egy sötét szobában keresi a fekete macskát, zseblámpával. Node mindketten macskát keresnek, azonban előbbinek inkább a kérdés, másiknak inkább a válasz számít. Egyik a másik nélkül semmit sem ér.

 Nem is olyan régen még létezett egy olyan könyvsorozat, aminek a címe Mi-micsoda!? volt. Annyi kérdés mocorog bennem, hogy sajnálom, erre éppen nem adtak ki egy kötetet. Pedig kapásból volna vagy 5 kérdésem...

Emlékeztek még erre a postra? Van benn egy sor, amit a mai napig így gondolok. Változtak dolgok, de tényleg azt hiszem te voltál a "legalkalmasabb a női főszerepre". Ebből fakad, hogy szívesen csinálnék második ( harmadik...  ) részt is, de vannak kételyeim... 

Jó volna tudni vajon hová vezet ez a tánc, de azt hiszem jelenleg talán csak a kérdés számít, mert a válasz mi magunk vagyunk. És hogy nem tudjuk mi kell nekünk? Emberek volnánk, nemde!? Néha szükségünk van arra, hogy ne tudjuk, mire van szükségünk... Mert talán egyedül megyünk tovább, és néha még azt is mondjuk, nem kell útitárs, de gyakran jó, ha van valaki, aki útbaigazít minket... Elvégre mind csak annyira vagyunk jók, amennyire a világ engedi. 


De azért  mégis. Vajon Te szeretnél tőlem valamit megtudni?