Szorító érzés a mellkasomban, gombóc a torkomban, tapintható az izgalmam. Nem is véletlen, hiszen a nevemmel fémjelzett karosszékben ülök, és nézem ahogy mindenki elrendezkedik körülöttem. Táncosok jobbra, statiszták balra, sürög-forog ez a kis világ, de a főhősnő várat magára. Bizonyára kell neki az idő, hogy elkészüljön. Ám sebaj, jöjjön akkor, amikor Ő jónak látja, hisz egy hölgyet nem lehet siettetni, ahogyan a dolgok menetét sem. De csak ez garantálhatja azt, hogy ha megérkezik, a színpadra lépve a közönség ámul, és a személyes barátainknak öltözött színészek ( fiúk-lányok vegyesen ) csodálva kísérik figyelemmel a történteket.
-Hát megérkeztél! Csinos vagy, és gyönyörű, mint mindig... Látom épp olvasod a 'forgatókönyvet'.
Te megindulsz, entrée, majd én elkiáltom magam, és elkezdődik a forgatás. Milyen komoly dolognak tűnhet, pedig csak egy menüettet veszünk föl. A főhősnő az elején nincs oda a szereposztásért, másnak és másnak adná a férfi főszerepet, amiért mintha még mindig keresné az igazi párját. Nem a fiúkon múlik, ők mindent megtesznek, de van, hogy valami egyszerűen nem működik. Az elsővel inkább valami buffonériára hajazó mozdulatsort mutattok be, a másodikkal pedig "a jó ég tudja". Te tudod. De azt látom a szemedben, nem tetszik.
Azonban én már türelmetlen vagyok, a filmnek mennie kell tovább ( "the show must go on" ), és bármennyire is erényem a - néminemű - türelem, most úgy érzem nem tehetek mást, mint kipattanni a rendezői posztomból, és megmutatni, miként képzelem el a 'közös együttműködést' a balerinámmal.
-Nah, erre kíváncsi leszek, már úgyis rég kinéztem magamnak... Kérem mutassa meg mi rejtőzik a nyakkendő alatt!
És igen. Bebizonyosodott, hogy te vagy a legalkalmasabb a női főszerepre, de ha megengeditek ( kedves nézők ), hogy ennyi önzéssel vagy méginkább nagyképűséggel éljek... Hogy pont én volnék a megfelelő választás a párod szerepére? Nos ehhez kellett egy kis idő, hogy megemésszem. Talán az segített, hogy mindig kívülről néztelek, és a legjobbat akartam kihozni a 'kapcsolatunkból'. Úgy táncoltuk ezt a menüettet, ahogy azt először Párizsban táncolták. Most azonban rendezőből főszereplővé avanzsáltam, a régi székembe pedig Az Ismeretlen Jövő ült. Már nem tudom, és nem akarom irányítani a lépéseket, csak élvezni minden aktust. Improvizálok, és abban biztos vagyok, mindvégig magamat fogom adni, az oldaladon, gyönyörű főhősnőm.
"Amikor táncolsz, nem az a célod, hogy egy bizonyos pontra megérkezz a táncparketten, hanem, hogy minden lépést élvezz, míg odaérsz."