Amúgy nagyon kellemes hely. Beszélgettem ma két írrel, egy orosszal, egy hollanddal - az ember nem gondolná mennyi külföldi van Budapesten - egyetlen órán belül! Nah jó, aztán persze nem volt egy darabig senki. Ezután jött egy fiatal lány. Nah jó, volt vagy 25-26 éves. Csinos volt, elsőre olyan újgazdag benyomást keltett az elegáns ruhájában és a szolid sminkjével. Leültünk és elpanaszolta a gondjait. Mármint a mobiljával kapcsolatos gondokat. Némi böngészés és buherálás után megoldottuk és mivel nem nagyon akaródzott neki sietni, elkezdtünk beszélgetni. Mint kiderült a telefont csak nyerte és épp munkából jött. Kérdezte, hogy a Műszaki-Informatikai tanszékre járok-e, itt lakok-e Pesten, és hasonlók. Mindenre válaszolgattam, aztán a kérdezgetés kissé személyesebb lett... Jól esett, de sajnos van valami, ami miatt próbáltam a társalgást más vizekre terelni. Ennek ellenére elégedetten távozott, és csak annyi megjegyzést tett a cornerből jövet, hogy: " Köszönöm a beszélgetést, nagyon jól éreztem magam a társaságodban! " Tényleg jól érezte magát? Miattam? Nevermind...
Hazafelé a metrón neteztem, olvasgattam. Többnyire régi postokat, más blogokat, ahova csak az ujjbegyem vitt. Arra jöttem rá, hogy a legtöbb férfi nem lovag-matéria. Talán én sem vagyok az. Mindenesetre küzdök ez ellen. Nem akarok egy egyszerű srác lenni és akkor megfogni a kezed, amikor már zuhansz. Még azelőtt oda akarok érni, hogy leesnél a szakadékba.