Se Veled, de Nélküled se...

A blogolás, hosszú idő után olyan, mintha egy könyvet olvasna az ember. Hiába voltam én a szerzője, mégis olyan idegennek tűnik sokszor, és őszintén szólva, távolinak is. Hol van már az a srác, aki nyaralni vitt volna titeket, amiben a legjobb még mindig az az akciós ruha... Máskor ráismerek önmagamra, és az önbeteljesítő jóslataimra, arra, mennyire szerettem valakit, és mit is jelentett az, hogy "So this is how it starts". Akkor úgy tűnt, én beletrafáltam ebbe a lehetetlen szerelembe... 

És akkor adott két ember, olyan ösztönös vonzódással, mint senki más. Fura dolgokkal, kimondott kívánságokkal, megrökönyödve azon, hogy egy közös szám egymás után hányadszor is forog a rádióban... És végül azt kérded, én miért nem ölellek meg? Mert a mód, ahogyan én kifejezem mit érzek nem nagy dolog, ennyi csak, egy kis törődés.