Mondok valamit. Minden sztorinak van valami eleje, vége, tárgya, folyománya, problematikája és: függősége. Mennyi mindent is jelenthet ez a szó, kezdve a valamihez való tartozástól a túlzott ragaszkodásig. Függeléktől addikcióig gyakorlatilag bármit jelenthet. Mégsem szoktuk pozitív jelentéstartalommal felruházni, mert minden függ-őség alapja az elszakíthatatlan kiszolgáltatottság. Például az ige - hogy kontextusa, mondanivalója legyen - függ a ragozástól, elvégre nem mindegy, hogy valami mondjuk lő, vagy épp lövik, ahogy az sem mindegy hogy valaki hiányol, avagy hiányzik. Et cetera. Bár ez talán a magyar nyelv különlegessége is lehetne, ha hagynám, de nem teszem.
A függőség rossz, de nem tehetünk ellene. Ettől vagyunk akik vagyunk, és egy kicsit körülhatárol minket. Mind magunkkal hordozzuk a démonjainkat, s amikor már azt hittük le tudjuk birkózni őket, azok emlékeztetnek, hogy mégis hova is sietünk úgy... Teljesen céltalan próbálkozás megszabadulni ezektől a láncoktól, legalább annyira mint tagadni, hogy neked, kedves olvasó, ne volna valamilyen. Azt hiszem az egyetlen gyógymód, ha a függőséget egy másik függőséggel váltjuk ki, kivéve ha azon nagyon szerencsések közé tartozunk, akiket nem keres fel újra és újra.
From... Ted.
