Azonban erre is érni kell. Nagy igazság van abban a mondásban, hogy mindent idejében. Sajnos, nem sajnos ehhez is kellett egy elköltözés, nagy összeveszés, meg miegymás, hogy rájöjjek arra, micsoda munkát végez anyu otthon, mikor mondjuk takarítja a házat. Hiába tereli el a gondolatokat, hiába nyugtat meg, és hiába csinálom ezt szívesebben egymagam, osztozkodni mindig jó. Most én takarítom a lakásunk, és egyetlen dolog segít a bűntudatomon. A gondolat, hogy ez, az enyém, és rendben kell tartanom, mert Én, mint az édesanyám, ilyen vagyok.
És akkor engedjétek meg, hogy feltegyek egy nagyon költői kérdést. Tényleg mindenképpen randit jelent egy vacsorameghívás? Én nem hívhatok meg egy lányt a lakásra, anélkül, hogy mindenáron kufircolnunk kéne?
