Amit most írnék, legszívesebben elküldeném neked SMS-ben. Ki tudja, lehet el is fogom. Nem várok választ, nem várok még egy puszit se a jó gondolatokért, csak azt akarom lásd, Férfivé növök a Nő mellett. A gondolataimon táncolsz, holott nem tudok másképp gondolni Rád. Néha úgy érzem, túl nagy vagy, és nem tudlak egészben befogadni, ám hidd el, igyekszem. Igyekszem látni azt a púder alatti valakit is, aki még szebb is, mint amilyennek mutatja magát. Zűrzavaros minden érzés, mert fogalmam sincs Hozzád képest hol vagyok. Nem sajnálom, mégis szégyellem, de valami nagyon közeliként gondolok Rád, ami talán tényleg több a barátságnál, a kifejezés azon értelmében, amit csak mi érthetünk. Bárki más már itt bolondnak nézne.
Mégis, mint egy levél csatolmánya, ott ülsz az elmémen, és hozzáteszel valamit az ébredező ideákhoz. Mintha te mondtad volna - gondolom magamban. És legutóbb arra "döbbentettél" rá, hogy mindenki életébe elég ha a sok jó mellé egy rossz kerül, és akkor összedőlni látja a kártyavárat. Mi emberek hajlandóak vagyunk a rosszat még rosszabbnak látni. De a sikertelenség közepette elég csak arra gondolnunk ami megy, majd abból erőt gyűjtenünk, hisz az ékes bizonyítéka annak, hogy csak meg kell tanulnunk járni. Botladozni fogunk, de időnként mindenki elesik. Nos és persze azt is, hogy nem minden jó kárpótol a rosszért, ám van olyan rossz, ami nem rontja el a jót...
