Annyira blődség volt az a sorozat amit néztünk, hogy a fejem fogtam volna egy-két jelenetnél. Pedig vagy 3 évadot megért... A történet dióhéjban a következő. Adott egy anomália, amin keresztül utazgatni lehet az időben. A szereplőgárda cserélődött, de maradt egy hosszú fekete hajú geek és egy szőkehajú amazon a stábban, amolyan rendíthetetlen-érinthetetlen tagként. Felülemelkedve azon, hogy az egyik "főellenség" egy svájci bicskával próbálta megvédeni magát egy 10 méteres repülő szárnyasdínótól, azokon a klisés jeleneteken, hogy a geek megsérül miközben megvédi az amazont... Eltörik a bokája. Nah de hova menekülnek fel? Bizony, egy mamutfenyő majdnemtetejére. És akkor elhangzik az adott helyzet legrosszabb szövege amit az emberiség valaha is megalkotott... Gondolj valami szépre -mondja a lány -, az segít. -Gondolhatok Rád? - Válaszol a fiú. - Ha akarod... - Reagál a lány. - Abbie... Szeretlek... - Így a fiú.
Sebaj, a lábam eltörve, egy mamutfenyő tetején próbálok aludni, nem törődve a kiscsillió méternyi ürességgel alattam, de a legfontosabb, hogy elmondjam mit érzek. Ez_valóban_logikus. Bár, ki tudja, talán én is így tennék. De a lényeg, hogy egy film semmit sem ér, amíg nem tudom elhinni, hogy ott vagyok. Amíg nem tudom beleélni magam.
Nah mindegy, 5 méter távolságot hölgyeim és uraim, ugyanis szörnyen felbosszantott ez az alkotás. Legalább valamire jó volt, Lili elaludt. Hiába, van aminek csak tényleg az a haszna, hogy több vele a világ...
Nem, az csak a második. Az első a barátnőmet boldoggá tenni ÉS a kutyánkkal aludni, valami borzalmasan szar filmet nézni, felhúzni az agyam, amiért végig is néztem és átélni mikor a kutyánk horkolva mondja hogy: Huluuu...!