Igen, tegnap volt a tévében. Amúgy egy tök jó film. Arról szól, hogy egy fiatalember birtokába jut egy olyan távirányító, amellyel az életet, mint filmet kezelheti, oda-vissza pörgetve, megállítva, skippelve, bárhogyan. Inspirálóan hatott rám, noha volna néhány dolog, amit azért szeretnék, ha tisztába tennénk. Az egyik rögtön az, hogy normális távirányító legyen, ne ilyen 'csakabajvanvele' fajta, mint amit jelenleg használok. Hiába nyomom teljes erőből a hangerő gombját, látszólag semmi eredménye nincs. Egyszerűen nem reagál. Annak meg nem volna sok értelme, hogy egy nagyon halk jövőt nézegessek, mert nem tudok hangosítani, nemdebár? Nah mindegy.
Amúgy nem is olyan biztos, hogy meg akarnám nézni, mit tartogat nekem a jövő. Pedig a kíváncsiságom látni akarja, milyen volna a családom, ha volna, milyen házban / lakásban laknék, ki volnék, és úgy egyáltalán mit csinálnék. De inkább meghagyom az Ismeretlen Jövőnek, hadd rendezze az életem filmjét, - vagy annak egyetlen táncjelenetét - mert így majdnem biztos, hogy nem lesz unalmas. Az emlékekből táplálkozom, azokat nem feledem, csak újakat szerzek. És persze... Ki a megmondhatója annak, mit tartogat még szeptember. :)
