Humorosan elgondolkodtató, hogy vajon ha a figyelmet pont a káromkodás jelzi, akkor a nyugalom és a türelem az izgalmas élet hiányát? Kicsit továbbmentem. Kezdjük az elején. Mindenkivel történnek rossz dolgok, ez tény, a különbség inkább az erre való reakcióban mutatkozik meg. Ki-ki maga válogatja, hogyan képes kezelni egy-egy helyzetet, én az előbb említett türelmet és lélekjelenlétet tartom kifizetődőnek. Számomra az idegeskedés csak arra jó, hogy kifárasszam magam, és következő nap, alkalommal, már ne tudjam megoldani.
Talán a rossz dolgok ( minőségüket figyelembe véve ) tényleg arra jók, hogy a jót megtaláljuk. Hogy ha tudjuk, egyszer hibát követtünk el, legközelebb ne kövessük el. Szépen hangzik nem? Pedig ez nem ilyen egyszerű. A hibáink általában az alábbi okokból következnek be. Vagy a számunkra nem hiba ( valamiképp nekünk megérte ) és csak mások tartják annak, vagy épp tudatlanságból következik be, az azonban korrigálható. Bizonyára van másféle hiba is, de jelenleg idáig terjed a kapacitásom.
Hiba az, ha valaki követi a szívét? Hiba az, ha a szerelem nevében 'hülyeséget' csinál? Ha olyat is tesz, amivel már nem megértő, hanem inkább hülye lesz? Ha elmegy a végsőkig, mert a szíve ezt akarja? Nem tudom. Olyan keveset tapasztaltam, hogy erre nem tudnék választ adni, mindenesetre inkább hallgatok a szívemre, mint az eszemre, mert a dolgok nyitja sokszor nem az ész logikája és hideg racionalitása, hanem a szív türelme és megértése, illetve a szívem tévedhet, de nem hazudik...
Ez a téma kissé olyan, mint egy szobor, amit más és más oldalról is meg kell nézni, mert mindig különböző arcát mutatja, humán mivoltunk végett. Az is igaz, hogy nem mindenkivel kapcsolatban igaz, maximum a legfontosabbakkal. Ám ezt is csak mi magunk tudjuk eldönteni.
Mindenki hibázik. Aki sokszor hibázik, az sokszor hibázik. De ennek megítélése mindig az adott ember feladata. És tudjátok mit? Azt hiszem én szeretem a hibáit. Szeretem, mert én sem voltam soha jobb. Szeretem, mert emberi, esendő, és tudom, hogy azt a helyzetet el kell fogadni. Legyen a hiba bármilyen nagy is, nincs akkora, amit ne lehetne áthidalni. Sőt... Sajnos olyan vagyok, aki a hibákat is nagyon szereti. Mindig azt, amit magadban a legjobban gyűlölsz...