Budapesti Brassói

Harmadik napja élek egyedül a lakásban, a nővéremmel alkalmi szinten tartom a kapcsolatot, jobbára telefonon, vagy elmegyünk a Burger Kingbe. A reggelem sem szokásos, felkelek 6-kor, felrakom a kávét, megcsinálom a kaját amit elviszek, reggelizek valami műzlit és feldobom némi gyümölcsturmixxal. Amíg a kávé lefő lezuhanyzom aztán, mint akinek jól megy a dolga, rituálisan elfogyasztom a kávé-cigaretta kombót. Ha mindez megvolt, felöltözök, felveszem az ingem-nyakkendőm, és elindulok a metróra, ami körülbelül negyed óra alatt elvisz az egyik végpontból a másikba. Ott felszállok a vonatra, amiről kivételesen nagyon jó véleménnyel vagyok, - ezek a Stadler vonatok tényleg olyan érzést keltenek, mint amikor egy esős napon az ember megy haza a suburbsbe és bámul ki az ablakon, like in the videos.

Ma megkaptam a céges telefont, és remélem a héten még a laptop is megérkezik. Azt mondanom sem kell, mindkettő Samsung, a prémiumabb kategóriából... Mától él a netem is, van Vodafonos kártyám is, szóval zúdulhatnak a 70-es hívások. És ezért már fizetnek is.

Már egy ideje itthon vagyok, kicsit ledőltem, megkevert a furcsa időjárás a maga csöpörgő esőjével, és a meleg levegővel. Nemrég fejeztem be a vacsorám, épp bámulok az üres tányérra. Egész parádés brassóit csináltam. Nem túl fokhagymás, nem túl borsos. Pont ahogy kell. Most rágyújtok, kimegyek egyet az esőbe. Gyönyörű ilyenkor az ég. Innen a teraszról meg főleg. Jóbarátokat nézek, este pedig Comedy Centralt. Ágyba bújok, elalszom és pihengetek még kicsit, vagy hallgatom ahogy a srég tetőablakra ütemesen zúdul az eső. Ez olyan élet, amire vágyhatok...