Vágyai mindenkinek vannak. Egy nagyobb lakás, egy új autó, vagy egyáltalán egy autó... De más a vágy és más az álom. Az álom a vágyaink története. Kis dolgok szövete, ami egységbe rendezi a kivánt jövőt. Mégis, olyan keveset hallok arról, miről álmodoznak emberek, valószínűleg azért, mert ez az időszak nem túl ideális arra. Az igazság, hogy eddig ingyen adott dolgokat vesznek el tőlünk, és az egyik áldozat az álom. Az álom, melybe félünk belegondolni, mert fáj, mikor azt látjuk, elérhetetlen. De ettől még dolgoznunk kell érte. Könnyen beszélek én,mondhatnátok, de higyjétek el, nem kell ehhez sok. Csak egy csipetnyi abból az életszeretetből, amitől a legkisebb dolgok is varázslatosnak tűnhetnek. Engedjétek meg, hogy megosszam veletek az álmom. Nekem egy olyan jövőről szól, ahol magamnak élhetek, egy gyönyörű városban, ahol színesebbnél-színesebb épületek díszítik a környezetet és egy bájos lány fekszik az ágyamban, miközben a kutyám lustán sóhajtozik az őszi szélfújásban. Épp jön a vihar, így felkapom a kabátom, és elsietek a boltba, s mire visszaérek a friss péksüteménnyel, már vár a lefőzött kávé, és egy fedetlen váll látványa, ahogy elterül a párnák közt. Ő még alszik, de nem ébresztem fel, szokása az alvás, a sokat alvás meg végképp; de ki is ítélné el ezért, hiszen azt csinálja, amihez igazán -és milyen kellemesen- értünk. Az életem egyik nagy sikere a szobám, ez a lakás pedig a másik volna. Kora reggel körülnézni, a plazmatévé zümmögésére felkelni, mert éjjel nem kapcsoltuk le -aztán bosszankodni a villanyszámlám, mi?- , vagy a spotlámpák pontfénye mellé gyűlni a konyhában, felülni a pulthoz, és nézni ahogy a tárva nyitott ablakon beszűrődő napfény rádmosolyog, majd gyengéd csókot hint az arcodra.
De nem az a fontos mikor, hogyan, vagy éppen az, hogy mit írok le, hanem az érzés, ami ehhez kapcsolódik. Az "itt kell lennem" érzés, amihez foggal-körömmel ragaszkodom, és nem engedek belőle, mert ennél kevesebbel nem érem be. Ne feledjétek el, csak attól vehetik el az álmodozás szépségét, kinek az álmai nem bírták eltépni a szürkeség láncait. Az álmaink tesznek színessé minket, és a mindennapjainkat. Célt adnak az életünknek, és kihívást támasztanak. Megfelelni nekik pedig a legnagyobb jutalom. Ezek után kérdezném: Ti miről álmodoztok?
Jah és persze... Újra esik az eső . . .