Hosszú szünet után, az első alkalom, hogy a másikhoz érhetsz, olyan felpezsdítő, mint aszály után az eső a földnek. És ilyenkor úgy érnék hozzád, hogy lángra lobbanna a bőröd, mikor épp simogatom a tested...
A zuhanyrózsa szakadatlanul ontotta a meleg vízcseppeket, amik versenyautókként cikáztak végig a vállakon, meg a kezeken, ámbár utóbbi folyamatos mozgásban volt, ahogy mind szorosabban ölellek. Átéléssel érek hozzád, és masszírozom az illatos fürdőhabot végig a nyakadon, de ha volnék oly merész, még akár a gerinceden is végigsimítanék néhányszor. Szerelmesen lassú mozdulatokat tenne a kezem a nyakszirted körül, majd gyengéden megfognám az arcod, és megcsókolnálak. Szerelem az esőben.
Megszűnni látszik a tér, mert a zuhanyzótól a franciaágyig tartó kies vidék mintha kiesett volna, és egyről a másikra térve már azon a pár puha négyzetméteren találjuk magunkat, egymásba karolva, felfalva az élvezeteket, amit a másik teste nyújt. Forró ajkak tüzes tusája kerekedik ki belőle, míg te a vállam, én a nyakad ízlelem. Mohón túrsz bele a hajamba, míg a másik kezeddel kapaszkodsz az ágyba. A heves csatából gyengéd csókok lesznek, amíg felfedezem tested melyik porcikáját nem csókoltam még végig. Vadul és zabolátlanul szeretjük egymást, amíg csak időnk van rá, kihasználva minden percet, minden pillanatot, minden mozdulatot. Megszűnik létezni a világ, csak gyönyör van és heves szívdobogás. Milyen más ez... Mint bármi más.
