Egy átlagos különleges délután története

Az egyetem, és a munka szorgos hétköznapjai közepette majdnem el is felejtettem milyen jó egy kicsit tényleg kikapcsolni. Nah jó, ez egy nagy hazugság. Eddig sem éltem a "minden percem be van táblázva" ifjak életét, de ezt a mai délutánt az édes semmittevés és a tenniakarás paradox kombójának jegyében töltöttem.

Fehér póló, grafit mellény, sötét farmer, szürke cipő, frissen mosott -ámbár kissé zilált- frizura, borotvált arc és egy fél doboz cigaretta. Így indultam útnak, meg persze egy jól irányzott szándékkal, miszerint jól le fogom kötni magam. Mondanom sem kell, maradéktalanul sikerült és most fáradtan pihegek az ágyamban a fejtámlának dőlve. Lesétáltam a lábam, de megérte, mert most még a legkényelmetlenebb faszék is királyi trónnak érződik. Kielégítettem az édességhiányom, nézegettem, és miután bejártam a lakberendezősdit, nem távoztam rossz élményekkel. Pedig... Ez csak egy átlagos délután volt.

Elfáradtam, de még hosszú az este. Kár, hogy nem vasárnap van, mert most az ölemben a forró tejbepapival nézhetném a Simpson család éppen vetített epizódjait, vagy Billy a profit. Most valahogy még Ő is szimpatikusabb...