-Vajon van hatása a ruhának arra, ahogyan gondolkodunk magukról?-
Úgy adódott, hogy beleszagoltam az illatos fehér, fekete hajszálcsíkos ingem torzójába. Az anyag milyensége, a ruha illata, az emlékek amik hozzá kötnek, és az, aki abban az ingben vagyok. Mert nem hiába mondják az öregek... Külső megfog, a belső megtart. Nagyon szeretem azt az inget, és azt hiszem, másképp is viselkedem benne, noha ez nagyban függ attól, mivel együtt hordom, de lehetek benne laza, ahogyan komoly és megfontolt is. Nyilvánvalóan ezt a pillanatnyi helyzet és lelkiállapot is befolyásolja.
Mégis, egy ing olyan univerzális, nem? Egy szépenszabott zakóval és egy farmerrel egészen könnyed módon elegáns, míg ugyanez az ing, egy ünnepi mentében, mondjuk egy fekete nyakkendővel hivatalos, és kicsit formális megjelenést kelt. A kelme milyen tökéletes kifejezőeszköze az egzisztenciának! Mégis, önmagában a ruha, -legyen az egy ing- nem tesz senkit mássá, mert az ing viseléséhez is kell egy EMBER, aki illő módon hordani tudja.
