Na persze nem a világban. De hosszú idő -tényleg hosszú, mert nem tegnap kezdtem el érezni azt a valamit, ami sokszor fojtogató, terhelő érzéssel töltött el- után most nem az jár a fejemben, hogy 'vajon mi történik', hanem az, mennyire hiányzol. Olyan postokat hozok össze percek alatt, amikből -legyünk őszinték- érezhető a szerelem és a legtöbb keresésem a 'love'-ra irányul, persze megesik, hogy elkalandozik a kezem és becsúszik egy-egy 'sadness', vagy 'trust' is. De egyszer persze törlődnek a keresési előzmények is...
Emlékszel milyen furcsa érzés volt kettőnknek olyan nagy dolgokról beszélgetni, mint "együtt megöregedni", vagy "összeköltözni"? A boldogságot átélni, mert megérdemled, vagy az első találkozás a barátaiddal? Forraltbor, vagy puncs? Bármi, amíg együtt élhetjük át. Volt egy célom, miszerint minden eszközt bevetek, hogy ne csak hinned kelljen az álmaidban, hogy valóra váljanak. És igen... Többet adnék, meglepnélek, sokkolnálak, hogy ne kerülgessen többé a bánat. Mert állítólag én vagyok a Tökéletes Kiegészítőd.
