Igaz külön-külön, de mindketten szerettünk egy számot, de miért is ne tettük volna, hisz jó volt a dallama, és ehhez olyan szöveg párosult, ami egyszerre volt sokatmondó és mozgatott meg bennünk valamit, amiről akkor még mi magunk sem tudtuk micsoda. Aztán szépen-lassan egy közös dologgá vált, közös kinccsé, aminek létezését elfelejthetjük, annak jelentősége megfakulhat, de kitörölni, vagy megnyomni a stop gombot nem tudjuk. Aztán érni hagytuk, annyira, hogy pénteken lesz egy éve, hogy beraktuk a lemezjátszóba a közös dalunkat, habár nem mindig szólt olyan hangosan, mint szerettük volna. Ha kedvetlen voltál, felhangosodott bennem, hogy elnyomja a mélabút, és aztán vice versa. Mindig ott csengett a fülünkben édes múltunk nosztalgikus ritmusa, és úgy hiszem, hosszú idő, megannyi ismétlés után is szeretem. Ha megszólal, csak annyit tudok tenni, hogy 'részeg' önmagamként szárnyalok, és azt akarom szárnyalj velem te is. Ne hagyjuk, hogy véget érjen, szárnyaljunk újra, más úgysem számít. Sem egy másik dallam, sem néhány fals hang. Csak te, meg én és a zene.
Take my hand, close your eyes, with you right here, I'm a rocketeer, let's fly...
