Nem tudtam aludni, ezért tévét néztem. Ma reggel tapasztaltam meg, mennyire sekélyes lehet valami, és milyen távol állunk a szeretettől... Érdekeket nézünk, jót és rosszat, mint a jó vele a szex, vagy a tök helyes, és egyebek. Holott a szerelemre nincs magyarázat és nagy fába vágja az a fejszéjét, aki arra törekszik, hogy megértse. A szerelmet nem érteni kell, hanem átélni.
Az emberiség, konkrétabban a nemiség hosszú történetében mindig voltak olyanok, akik kicsit mások voltak, mint a többiek. Minden nemnek megvoltak a maga különcei, tudjátok már a hellén társadalmaknak is megvoltak a maga örömlányai és férfiai, de voltak olyanok is, akik jóval tradícionálisabb módon közelítették meg a férfi-női kapcsolatokat. Évszázadok múltával tisztultak le annyira az ismertetőjelek, hogy azt mondhassuk, ő egy gentleman, ő pedig ízig-vérig lady. Sokat foglalkoztat mostanában ez a téma, és szeretném egy picit felkarolni. Talán így én is jobban megismerem, milyennek is kéne lennem, és jobban körvonalazódik a lady analógia is. Felhívom a figyelmet, én nem tartom magam annak, de célom, hogy az lehessek egy nap. De azt megtartom annak az egy embernek, aki a feleségem lesz.
Egy úriember nem tesz különbséget nő és nő között, mert számára minden nő csak egy nő, míg a szerelme tárgya valami más. Mindig különlegesebb a többinél, Talán ezért igyekszik a hímnemű annak az egy hölgynek a valakije lenni, nem pedig egy szoknyapecér. ( De angolul talán jobban hangzik: be a lady's man, not the ladies man. ) Egy úriember sokat tapasztalt, voltak jó és rossz kapcsolatai, csalódott már, és megjárta már a poklot, ahogyan a mennyeket is. Tanult a hibákból, mégsem véli a szerelmet a legrosszabb dolognak ami történhet vele. Nem fél tőle, mert aki a szerelemtől fél, az élni fél - tartja a mondás. Bele mer vágni, és nem fél bízni, mert a szívével és a szerelmével együtt a legbecsesebb titkát is odaadja, a bizalmát. És csak azért ad, hogy adjon, nem azért hogy azt visszakapja.
Megválogatja a szavait, mert azokat később csak megbocsátani lehet, nem elfelejteni és egy élet sem elég ahhoz, hogy egy ártó megjegyzéssel tönkretett pillanatot fixáljunk. Nem a szívén átgyalogolva igyekszik a hölgyéhez, de mindig van egy dolog, amit fontosabbnak tart, mint a saját érdekeit. Érzi azt, de nem mondja, mikor nőtt fel egy kapcsolathoz. Csókot hint a kedvese arcára, de nem kérkedik vele. Nem hagyja hogy egyedül menj haza, de tudja, mikor kell távolságot tartani. Tiszteletben tartja a saját életed, de részt követel belőle, nem sokat, de egy szívnyit.
Az igazi úriembert érdekled, légy bármilyen. Kíváncsi az utolsó unciára, amit meg szeretnél magadból mutatni, de nem kér többet, mint amennyire hajlandó vagy. És ha szerelmes, mások azt mondják rá... " Rég nem láttalak ilyennek. Boldog vagy és ez sugárzik rólad. " Azonban minden dolognak van egy árnyoldala, mert magasra szállni annyit is jelent, mint magasból zuhanni. De az úriembernek már azért a szárnyalásért is megéri és nem fél csalódni. Lélekben igyekszik gyerek maradni, önfeledt és vidám, mert az a célja, hogy a hölgyének legyen valaki. Summázva, több a pozitívum, mint a negatívum, de a kérdés adott, hogy értékelik ezt a hölgyek, mert általában minden nő örül az úriember társaságának, és azt skandálják sorban: " Kedves vagy, figyelsz rám, lehetne több férfi ilyen... " Holott az úriember nem ilyen, csak ha kihozzák belőle. Ha érdemes ilyennek lennie. Viszont ez is könnyen a visszájára fordulhat, és lehet a gentlemanből egy átlag srác, akit már nem érdekled, és aki már nem érdeklődik irántad.
Megvannak a maga hibái, de tisztában van velük, és igyekszik rajtuk javítani. Ami megkülönbözteti a többi sráctól, hogy nem hagy fel veled, neki te mindig különleges leszel, még akkor is, ha te már nem tartod magad annak... ' Valami más vagy. Nem egy egyszeri numera. Még én sem tudom, hogy mi, de szeretném kideríteni. Hogy miért pont én? Miért pont te? Mert isteni a palacsintám... '
Kedvenc paciarcú színésznőm, mégis, igaza van.
És remélem érzed, hogy nekem te vagy az a valaki, akiért érdemes úriembernek lenni.