Miből jön rá az egyén, hogy kicsoda? Talán nem tudom pontosan, talán a véleményem nem is közelít a valósághoz, de annyit tudok, hogy van egy idea, amit követek lépten-nyomon. Ha több komponensű masszaként fogjuk fel a személyiséget, akkor ez az egyik. És innentől hagyom abba ezt a túlszofisztikált, áltudományos beszédet. Vagy éppenséggel én is ez volnék? Bizonyára, hiszen ez számomra legalább annyira természetes, mint amennyire "taszító" néhányótoknak. Az ember keresi a válaszokat, az ember megkapja a válaszokat és reagál. Aztán az élet rádcáfol, és a következő pillanatban épp aláírja az elképzelésedet. Tudjátok, engem két dolog motivált mindig, amikor cselekednem kellett. TI, és az idea. ( Vagy TI és az IKEA? :D ) Sok-sok embernek az, aki vagyok összeférhetetlen azzal, amilyennek szeretnének látni. Van, aki részegen szeretne látni, van, aki csak egy választ vár tőlem, és akad olyan, akinek nagyon ömmm... fajsúlyos személyiség vagyok, aki mindent komolyan vesz, holott talán csak nevetnem kéne.
Holott minden embernek annyi arca van. Minden arcomban szeretem, hogy mennyire tisztelem és szeretem az életet és annak minden formáját. És becsülöm azokat, akik nem félnek boldognak lenni. Szeretem a tejcsokit, ha nem olyan avas, a tejszínes, vagy tejhabos, de mindenképpen könnyed reggeli kávét, nézni az esőt, ahogy a cseppek kúsznak lefelé és mintha versenyeznének egymással az üvegen, szeretem az igényes ingeket ( alliteráció rulez ) és boldogabb nem is lehetnék, ha másokat annak látok. Valóban, fülig ér a szám, ha te kicsattansz az örömtől. :) Szeretem tudni, és érezni, hogy boldoggá tehetem a választottam. És én már csak ilyen reménytelenül idióta maradok. De azt hiszem, ilyen céltudatos és lehetetlent nem ismerő sem volnék, ha nem ragaszkodnék ahhoz, ami vagyok. Egy "egyszertalánúriemberlesz", romantikus, türelmes alak. Aki néha meglep Párizzsal, Londonnal, Athénnal és Rómával, máskor a kedvenc számod hangjára hív fel a szobába. Túl sok volna? Talán. De ez is én vagyok. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése