Aztán rájöttem, mennyivel boldogabb tudok lenni, ha az esetek többségében nem törődöm korlátokkal, szabályokkal, amik mégis jó ha vannak, mert ha már másra nem is jók, legalább annyit hozzánktesznek, hogy tudjuk, mikor lépjük át őket. Nem szabad hagyni, hogy a boldogság útjába álljon két kerítés, és az egyetlen lehetséges irányba tereljen minket. Szabad választások, mert azt hiszem tudom mi számomra a jó, s amit teszek, nem bánom meg. Legalábbis nagyon remélem. Bár miért is tennék olyat, ami nekem nem jó? Abban a pillanatban, abban a percben, valamiért megteszem, valami motivál.
És eztán következik a következő darabka, az elszalasztott lehetőségek. Mégis, sokkal jobb tudnom, hogy ahogyan döntöttem, az az én szabad választásom, és ott vagyok, ahol lennem kell. Azt kérded, hol van ebben a felelősségtudat, a kötöttség? Ez kicsit olyan mint az erő, átjárja mindezt. Ha valamit szeretek, ahhoz ragaszkodom, mégis arra fogok menni, amerre boldognak találom magam.
So I just need a little of your time the say the words I never said...
...But truth is, I already did. No regrets.
És a végső fázis, eme filosz omegája, a vágyaim. A döntéseim forrásai. Az ember igazán csak álmában szabad, így volt ez rég, s örökké így marad. Én azt hiszem szabad ember vagyok, egyelőre. Ám ha már nem leszek, sem fogok lemondani a vágyaimról, illetve legfeljebb annyi lesz a különbség, hogy osztozhatok valakinek az álmaiban. Ő lesz a vágyam, és én leszek az álma.
I could really use a wish right now...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése