Szabad a csók

Fél méteres asztal, te ülsz az egyik felén, keresed a helyed, miközben csukódik le a szemed, de egy dolgot tisztán látsz. És azt figyeled, szemtelen módon, hogy milyen boldog tud lenni két ember, mikor az ajkuk összeér.


"...Kiss me, 'till you're drunk..." A két kezem az arcodon, megcsókollak, lassan behunyom a szemem, az ujjaim a tincseiddel babrálnak, és éppenhogy a szám csúcsával érzem a tiedet, érzem az illatod, hogy izgulsz, de különleges pillanat ez...


No rules. Ez az egyetlen szabály, illetve még annyi, hogy örömet okozz a másiknak. Létezik-e optimális csók? Azt hiszem az egyéntől függ, és nem is biztos, hogy az nyom a legtöbbet a latban, ahogyan csinálja valaki. Az érzelmek legalább annyit jelentenek, megtöltik azt a kevéske kis időt, ami abban a pillanatban mégis egy örökkévalóságnak tűnik... Izzással, szenvedéllyel. Sokszorosan érzed azt, ahogy egymásnak feszül két arc, két lélek, és bájos táncot jár.

Csak egy csók az, amit adnék, de abban benne lenne mindaz, amit adhatok. Legyen minden csók egy szikra, ami megmozgat Benned valamit, egy dolog, amitől kívánsz, egy időgép, hogy lelassuljon körülöttünk a világ, egy különleges valami, ami felém húz, és te küzdhetsz ellene.

És küzdenél, csak azért, hogy többre vágyhass. Egy csók olyan, mint amikor egy aprócska láng gyújt fel egy erdőt. Elsöprő erejű lehet, és remélem nem csak én misztifikálom túl. Az 5 legjobb dolog között van, amit az életemben megtapasztaltam, nem először... És nem is utoljára.

Lehunyom a szemem, ahogy szád finoman, alig érintve simul az ajkaimra. Óvatos vagy, csókod tapogatózó, bátortalan, várod a válaszom, várod, hogy akarjam én is. 
Megfeszülök a vágytól, szám válaszol a Tiédnek, testem hozzád simul, nyelvem moccan, és nyomban rátalál a Tiédre. Lassan, élvezettel csókolsz, számat ízleled, nyelved a nyelvemet simítja, ajkad mézédes, elmerülsz bennem, számba sóhajtod a vágyad, a várakozás semmivé válik, már csak múlt... 

Innentől... Szabad a csók!