Az első dolog ami a mámoros, vagy inkább kábulatból történő ébredés után eszembe jutott, hogy még mindig úgy fekszem, hogy hagyjak helyet valaki másnak. A saccra 2 méter széles franciaágy csak egyik felét foglalom el, sőt, talán még annyit sem. Mindenből kettő van körülöttem, a párnákból, a helyből, de még a távirányítóból is. És mégis egyedül alszom. A lelkem vágyik arra, hogy aki itt alszik Velem, magáénak érezze a helyet, otthon érezze magát az ágyamban, mert azt hiszem az ágyam az én igazi váram.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése