Csapó 2, noha nem mintha bármi baj is lett volna vele. Egyszerűen most, hogy nem kell icipici helyekre mindenféle betűt zsúfolnom mindenféle tollal, olyan 'megkönnyebültem' érzésem van. Aztán persze időközben eszembe jutottak új dolgok is, nosza, vágjunk is bele.
Egyrészt nem kívántam a barátaimnak buékot, lehet ők sem hívtak, éppen ezért. Megérdemlem mondjuk. Evi említette, hogy azért nem megy Réka búcsúztató bulijába ( remélem most nem keverem a neveket ) mert olyan hosszú ideje nem találkoztak, hogy idegennek, nem odavalónak érzi magát. Velem pont az ellenkezője van a srácokkal. Talán csak a pillanat miatt, de hiányoznak, az az igazság.
Nah meg aztán Evi. Előre látom, hogy így, vagy úgy, de az elkövetkezendő postok Róla fognak szólni, de sebaj, ha az ember szerelmes, akkor így van ez jól. Csak ugye minap azt is kijelentettem hogy még betegen is a legtöbbet szeretném adni a páromnak, de ez most nem sült el jól... Talán nem balul, de semmiképpen sem úgy, ahogyan azt én szerettem volna. Kapott volna virágot, frisset, ahonnan csak szerezni tudok, egy forró fürdő, aztán valami izgi masszázs az ágyamban... ( csak ne lenne olyan rohadt hideg a szobám, hogy agyba-főbe fűteni ne kelljen ) Szerettem volna csinálni Neki eperkrémlevest, de anyu szerint ilyenkor nem kapok sehol epret. >.<
Szóval mindegy, annyi előnye megvan, hogy így legalább van mit kárpótolni. De kár, hogy van mit kárpótolni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése