Úgy éreztem ez a téma megér egy friss bejegyzést, mivel ez kivételesen nem arról fog szólni miképp csetlettem-botlottam tavalyból jelenbe, hanem Róla.
Merem remélni, hogy még sok ilyen post szólhat erről az emberről, akit szeretek. Te olyan egyenesen fogalmazol, mikor az érzelmeidről beszélsz, én sajnos nem tudok ennyire lényegretörő lenni. Nekem csűrni kell a szavakat, hogy ha már legalább nem mondok vele semmit, legyen meg a maga esztétikája.
"Csak az kedves nekünk igazán, amit féltünk elveszíteni." Ehhez mit szólsz drága? Hát nem félek eléggé? :D
Igaza van Müller Péternek, amikor a szerelemről beszél. Mi csak felruháztuk egy ütött-kopott, és a jelentésében az igazságtól fényévekre elmaradó jelzővel, hogy szeretlek. Égni akarok, és te legyél a tűz!
Amikor a szemedbe nézek, akkor látlak Téged. Tudod milyen érzés az, amikor a szíveddel építesz fel valakit? Hisz én nem is ismerlek! De csak belenézek azokba a gyönyörű szemekbe, és látom, hogy ez a valaki mennyit fél, miket remélt, bíztál-e valaha, megcsaltak-e már. Ez mind kiolvasható a szemeidből. És aztán nézlek tovább, és felépül a csoda nyak, meg a bomba test :D
Rövidre fogva, szerelmes vagyok, és maradni szeretnék, mert jobb ha tisztában vagy vele, hogy Tőlem nem menekülsz :P
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése