Hümm. Boldog Új Évet Mindenkinek! De valószínűleg inkább csak magamnak, mert előreláthatólag ezen ún. blog egyetlen ám ugyanakkor töretlenül hűséges olvasója én leszek.
Mesébe illő ahogyan ezt a rövid periódust, ami éjféltől január 1. délig tartott átszerencsétlenkedtem. Jah és a hab a tortán hogy a kedvesem szerint úgy horkoltam, hogy be kellett tömnie a fülét. Next day, úgy keltem, hogy a hangom eltorzult, a torkom be volt dagadva, mint egy török kofa a piacon... Éééés ha még nem említettem volna, sikerült magam lejáratni az én egyetlenem előtt, meg anyukám előtt, amit -azt hiszem, joggal mondhatom- már megszoktam.
Mindegy, mentve a menthetőt utólagosan bocsánatot kértem. Akkor és ott igaza volt Evelinnek, van amikor a hallgatás a legszebb győzelem, de abban a helyzetben azonban olyan nehéz volt kicsit nem primitívnek, ősbarbárnak lenni... Azt hiszem a legnagyobb csatát mindig magunkkal vívjuk. Mindenesetre még így is sokkal civilizáltabb voltam, mint sokan mások.
Fázom kicsit. Erről is lenne mit mondanom, például azt, milyen törődéssel foglalkozott velem Evelin. 2 éjszakát töltött velem, nálunk, és mindkettőt sikerült valahogyan elrontani. Bárcsak ne horkolnék, kapnék levegőt, szeretkezhetnénk egész éjjel, de félek hogy eljön az idő amikor csak ábránd lesz az ilyesmi :D
Érdekes, olyan 'távolságtartónak' érzem magam a saját blogommal szemben, de ez talán normális. Hiszen nem oszthatok meg mindent az első pillanatban. ;) Az lenne a nemsemmi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése