Kezdem azzal, hogy ez nem lesz egy hosszú post. Sőt, mégcsak rövid post sem lesz, mert az itt elhangzottak felére, ha nem az egészre nem tudom a miértet. Mégis furdal a kíváncsiság, és gyakran jutok el odáig, hogy megkérdezem magamtól, miért vagyok ( már ) ilyen. Milyen? Szerintem paraszt, szerinted normális. Vagy lehetek egyszerre - paraszt módon őszinte - mindkettő? Nem tudom, ahogy azt sem, miért nem tud már lázba hozni néhány dolog. Talán mert rájöttem arra, hogy a szebbik nemet nem érdekli az amit korábban én kedvességnek, előzékenységnek tituláltam. És mielőtt azt hinnétek, nem bennetek csalódtam, sőt, nem csalódtam senkiben, hogy nem úgy alakultak a dolgok, ahogy szerettem volna. Sőt, mi több, még hálás is vagyok, mert megtanulhattam, tényleg igaz hogy minél jobban érdektelenkedünk, annál boldogabbak vagyunk.
Kérdések és válaszok nélkül:
Ádám
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése