Anyu, rég írtál, hogy megy a sorod? Az Öcsém megvan még? Még mindig olyan kis lepcsesszájú? És a Nővérem? Összejött már azzal a gazdag férfival? Apu? Hallottam mostanában pecázni jár. Remélem a te meggytortád még mindig olyan finom, mint annak idején, amikor elmentem.
Anyu, mondd, a kapcsolatok mindig nehezek? Nektek könnyebb volt annak idején? Kellett mindenféle piti, vagy épp annál nagyobbnak tűnő dologgal foglalkoznotok? Vagy ti csak beleszülettetek a kapcsolatba, és abba is ragadtok, mint légy a papírba? Mindig ilyen nehéz, mindig ennyi dolog és probléma övezi két ember nem konstans együttélését / életét? Anyu mondd meg, miért bosszankodok, hogy nekem most sem jut a jóból? Hogy nekem mindig le kell küzdenem a falakat, át kell ugranom az akadályokat? Anyu, miért nem lehet valami egyszerű és ésszel felfogható? Bennem van a hiba, anyu? Túl sok az a kevéske?
És mitől más a férj, a feleség? Mitől más az aki 4 éve a csajom / pasim? Akik már évtizedek óta együtt vannak? Ti hogy csináljátok? Arra van a türelem, megértés? Nekem azt mondták, de látom, talán tévedtem anyu. Menni fog ez majd, csak bíznom kell? És ha csalódunk, akkor megbánjuk, hogy megint fogadkoztunk? Anyu, én is olyan jó párja leszek a társamnak, mint amilyen te voltál? Anyu, szerinted nekem menni fog?
Vagy...
Vagy lehet, hogy a kétely ad erőt és mindent áthidaló megoldást a dolgokra? A kétely mozgat két embert anyu? Elvégre, aki nem veszi természetesnek, az hajt, törekszik a jobbra, a biztosabbra... nem, anyu? Annyi kérdésem van hozzád anyu, mégsem tudsz válaszolni, mert ezeket a kérdéseket nem fogja más megválaszolni, csak a közös anyánk, az Idő.
Puszillak:
A Gyermek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése