Istenem, pedig eddig nem is utáltam! Semmi bajom nem volt vele, most meg mintha készakarva szivatna. Hát mi rosszat tettem? Nah mindegy, úgysem tudok előle menekülni, nem úgy, mint néhány másik elől. De vajon akarok is?
Felkelsz, elindulsz, teszed a dolgod, és minden megy a maga kerékvágásában. Persze. Ha ez így volna, minden napunkat le tudnánk egyszerűsíteni erre a pár dologra. De vannak ugyebár a Pillanatok. A kelkáposzta - basszus, bocs, T9 - mármint kellő Pillanatok. Amikor csak vagy és azt gondolod, bakker, miért is ne tennéd meg a legőrültebb dolgokat? Sokszor pont ez az, ami kell, ami elvisz életed bazinagy tavából az életed folyóján át életed egy másik pillanatának bazinagy tavába. Nem tudod miért, nem tudod mi lesz - habár rohadtul félsz a következményektől - de megteszed. Jön a folyó. És bumm! Látod, ahogy a látszólag uncsi, egyszerű, feszített víztükör egy huszárvágással felkavarodik körülötted, és csak úszol az árral... Mert végülis mi lehet? Talán elkezded egyszer élvezni... A baj csak az, hogy mindig van egy szikla...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése