Kis Excel képlettel élve rögtön indítanám is nyárösszefoglaló postomat, mert talán megér egy misét. ( Mi is? Hát persze, hogy Párizs. Párizs megér egy misét. ) Szóval akciódúsnak annyira talán nem mondanám, mégsem éreztem magam mindig rosszul, vagy az életem unalmasnak. Mégis, ami ma a legjobban felüdített, az kettő darab narancssárga falevél volt. Ott járták a táncukat az utca közepén, és biz' isten, ha falevélrendőr volnék, még meg sem büntettem volna őket. Szép volt, na. Emlékeztetett valamire, ami nagyon hiányzott. A természet, a fák közelségére. Hiába, túl sok nem jutott belőle ezen a nyáron, mert mindent a kosz-metropoliszok takartak. Sok dolog leépült bennem, vagy a visszájára fordult, és itthon sem volt felhőtlen a viszony, főleg az utóbbi időszakban.
Üdítő ez az idő, és a vénasszonyok nyara. Kissé úgy érzem, nincs ami elronthatja a kedvem és mintha tele volnék energiával. Ami persze korántsem fedi a valóságot, de ha sikerül magam kipihenni, akkor csak sétálgatnék a városokban, beszélgetnék valakivel, fújná a hajam a szél, és a falevélrendőrök bőszen kergetnék a leveleket körülöttem. Mosolyra húzódik a szám, ahogy ezeket a sorokat pötyögöm, mert habár viszonylag normális életem van, ilyenkor mégis úgy érzem magam, mint a filmek jólöltözött főhősei. Csak egy évszak, mégis mennyivel színesebb ( minden tekintetben ), mint a nyár, és élvezhetőbb, mint a tél. Az arany középút, és nekem pedig,
Az aranykor.
