-Nicholas Sparks, Message in a Bottle
Annak ellenére, hogy számtalanszor elhangzott már, nem viheted el többé a kocsit, ma ismét volán mögé ültem, és hazafelé jövet a rádióban hallott Sziget promóról, egy régi Sum 41 sláger intrója jutott eszembe. Annyi a The-vel kezdődő együttes, hogy a két kezem nem volt elég megszámolni.
Kérdezhetnétek, ez hogyan kapcsolódik a postomhoz, amire csak azt a választ tudom adni, hogy " Mert sajnos többre most nem futotta. " Egyébként sehogy.
Ma láttam ahogy egy népszerű blog bezárja kapuit. Szerettem, és csak reméltem, egyszer az én blogom is eléri amaz látogatottságát. Arra a kérdésre, hogy miért hagyta abba a blogolást az illető, csak annyit válaszolt, elfogyott a motivációja. Sokan nem is hinnénk, milyen nehéz értékes produktumot kiadni a kezeink közül. Van, akinek ez ösztönösen megy ( ismerek is ilyet ). Egy postnak illendő nem csak szóhalmaznak lennie, de egy jól megírt, velős tartalomnak, ami újra és újra visszacsábítja az embereket, vagy legalább olvasásra buzdítja. Legalábbis én szerettem volna, ha nem csak csapongó gondolatmenet az a firkálmány, amit bepötyögök néhanapján, hanem valami olyasmi is, aminek értelme van. Mondanivalója és célja. Cél. Ez a legfontosabb, és be kell vallanom előfordult már, hogy céltalanul írtam... Illetve ez nem teljesen igaz, hiszen akkor is volt célom, habár nem túl magasztos: Jelezni valami már ezerszer elmondottat, úgy mint például egy facebookos őrület.
-De ha nem akartál írni, miért tetted?
Mert írni mindig jólesik. Jól esik kiírni magunkból a rosszat, a jót, de nem mindig esik jól kipostolni. Van, ami jobb, ha megmarad a vázlatok között. Pedig legalább egy tucat postom vár közzétételre, a haragosaimnak, a szeretteimnek szánva, de okkal maradtak ott, és a miértjét csak én tudom, de szeretném, ha ez így is maradna.
-Volt olyan post, amit megbántál?
Nem. Minden egyes post a pillanatnyi állapotomat mutatja, mondhatni "lélektükör" nekem. Egyet sem bánnék meg, mert akkor saját magam bánnám meg. Van olyan azonban, amit ma már nem postolnék ki. Ezek többsége olyan dologról szól, amit nem kell x+1-szer elmondani, leírni, mert minél többet csámcsogunk rajt, annál nehezebb lesz majd a folytatás. Erőlködés. Ismételjük önmagunk, pedig vannak olyan igazán fontos dolgok, amiket nem szabad ( nem kell ) kimondani. Meg kell tenni, átélni kell.
-Miről szerettél leginkább írni?
A szerelemről. Ez volt az a dolog, ami nagyon gyakran továbbsegített. De ehhez is kellett egy alkalom, vagy esemény, ami miatt született. Érdekes azonban, hogy ez a bizonyos esemény lehetett rossz is, a post mégis pozitív hangulatú volt.
-Mi ennek az oka?
Szerintem a szerelem egy majdnem feltétlen boldogság. Néha találkozol a rosszal, de tudod hogy van. És az igazi szerelem ( amiben én hiszek ) ilyenkor úgyis pólust vált. Ha azt hitted most jön az elméleti pofon, csalódni fogsz, mert ez után jön a legkellemesebb rész. A haragudtam rád, de szeretlek. Olyan őszintén, mint akkor, soha nem fogod hallani ezt a szót Tőlem.
-Nincs más, amiről írhatnál jelenleg?
De, van. De egy dalszövegírót is nagyban befolyásolja a pillanatnyi érzelmi állapota. Nézd meg mondjuk a Maroon 5 legújabb albumát. Aki tudja mi történt a dalszövegíróval, érzi a szakítás utáni visszacsatolást, a boldogság keresését a legtöbb számban. Érzelmi kettősség. De az egy album, ez pedig egy blog. Annak lehet tematikája, viszont mikor indítottam ezt az oldalt, szerettem volna, ha mindenről írhatok. Bejött.
-Hogyan tovább?
Ha az ember picit eltéved, új utakat keres. Én is ezt teszem. Egy ideje valami nagyon máson dolgozom, amiről nem szeretnék beszélni. Emellett visszaveszek a blogomból is, és ez a kérdezz-felelek tökéletes alkalom a miértek megválaszolására. Úgy tervezem, hogy ezentúl csak az igazán jelentős, számomra fontos dolgokról írok. Olyanokról, amik megmozgatnak. Azt azonban mindenkinek meg kell értenie, hogy elfogyott a motivációm ( nekem is ). Már nem akarok olyan elánnal írni, mert nem vonz. Sőt, sokszor saját magamon is meglepődöm, hogy "ezt" miért is írtam le.
-Szóval fogsz még írni!
Természetesen. De egy jó blogoló megtalálja az egyensúlyt aközött amit leír, és amit leírhat.
Ez nem búcsú, és én nem fogok integetni Nektek. Lesz még post - senki ne higyje, hogy nem -, de megritkulnak a bejegyzések. Nem ígérek semmit, majd írok, ha... Majd egyszer.
I've wasted my nights...