Az egyre-másra közeledő hétfő, és a bennünk feszülő nyugtalanság ellen a legjobb orvosság, ha az ember a környezetében találja meg a létező csodát. A tévében épp az EB-döntő pillanatait szurkolják végig a nézők, azonban ez most valahogy nem tud lekötni. Ehelyett inkább megosztom veletek az elmúlt fél óra történését, amiben átéltem egy olyan igazi, teljes pillanatot. Mi is az a teljes pillanat? Én azt hívom így, amiben - ott és akkor - elveszel. Olyan, mintha örökké tartana, valóságos orgazmus a léleknek, mint a csók, a szerelmes ajkán. Kis pontatlanság ugyan, de ez a pillanat most hosszabb ideig tartott, de annak varázsában nem szabad kételkednie senkinek. ( Inkább átélni! )
Történt, hogy a balul sikerült vacsorám maradékainak eltakarítása után egy szál cigaretta elfogyasztására adtam a fejem. Mivel szobám ablakai immáron szúnyoghálóval vannak betakarva, és lusta ember lévén nem szívesen babrálok késő este a visszaillesztésével, ezért inkább kimentem az udvarra. Aki járt már nálam, nagyjából tudja, hogy is néz az ki. Akik nem, most elképzelhetik. A konyhából kiérve egy nagyobb terasz fogad, majd egy lépcső abszolválása után, s rögtön elfordulva a tuja mellett kiérünk a kocsibeálló, illetve egy nagyobb füves terület szélére. Itt fekszik az a nyugalom szigete, amiről a postom szól. Az imént említett füves területet csak az általam készített téglaminta zavarja meg, középen egy alig 2 méter magas bambuszernyővel. Körötte egy kerti dívány, és két fotel. Ezt a helyet egyik oldalról kard-és harangvirágok, valamint éjjeli hangulatvilágítás szegélyezi. Most, hogy már van elképzelésetek arról, hogy néz ez ki, hadd éreztessem veletek, mit éltem át.
A kerti ülő- és fekvőalkalmatosságokon még mindig rajt volt a párna, gondoltam kifekszem a díványra, amíg elfogy a dohányárum. Így is tettem, és nem nagy megdöbbenésemre merültem el a - közel teljes - Hold látványában. Az eget az a néhány csillag világította be, amik haloványan pislákoltak a nyári égbolton. De felismertem a leglátványosabb csillagképeket, és a kezemmel mutogattam is, hogy "Nézd, az ott az Orion, és az ott a Hattyú!" S minthogy hedonista alkat vagyok, úgy döntöttem, ezt a hangulatot megfokozom némi borral. Hárslevelűt választottam, mivel annak virágos zamata jól kihozta belőlem az érzéki mámort. Talán el tudjátok képzelni, milyen érzés lehetett cigizni, és egy kristálypohárból borozni, miközben puha párnán fekszel, és sehol semmi lámpafény, ami kioltaná az esti sötétséget. Szerencsétlenül, ám mégis teljesen elvesztem ott. Kedves olvasóim. Tudom, vannak köztetek, akik az ilyetén mágiát nem favorizáljátok, akiknek ez túl csöpögős, vagy nyálas. Ám mégis. Én megtaláltam a boldogságom egyetlen pillanatban, és nem kellett hozzá más, mint egy cigaretta, egy pohár bor, és az a csend, ami körbelengte az udvart.
Ha van valaki, akivel meg tudjátok osztani az ilyen élményt, tegyétek meg. Soha nem felejtitek el. Apró dolognak tűnhet... És az is. De itt érzitek igazán azt, milyen csodás dolog azzal lenni, aki inkább Titeket néz, mint a csillagokat.