Milyen érdekes. Az ember csak utazgat haza a "Hűség Városából" és lapozgatja az újságot amit talált magánál, mikor a bulvár folyóirat -most figyelj- bulvár részében az alábbit olvassa. 5 évig csalta legjobb barátjával a férjét a háziasszony. Nah huh. Elemezgessük kicsit. Szóval adott az egyszeri háziasszony, aki otthon teng-leng, barátnőzik, meg főzőcskézik, gyereket nevel, és éli - úgy nagyjából - az egyszeri háziasszonyok életét. Ott a férj, aki közben keresi az asztalravalót, meg a borravalót - mert borozni mindenki szeret - meg gyereket visz a suliba-buliba, meg szeret, meg gondolom szexel is néhányat, és persze a többi férjséggel, dolgozóval és apával járó teendők. Aztán ott a barát, aki látszólag hithű katolikus - gondolom - meg erkölcsi pápa, és bizonyára baszottul jóképű. ( Vagy nem. )
A helyzet feltételez némi naivitást a férj részéről, vagy csalfaságot és fondorlatosságot a nőéről, esetleg mindkettőt. De a lényeg, hogy bizonyos fokig mindkét fél álláspontja érthető. Persze tudni kell a miérteket... Jah, és azokra a választ! Ha abból indulunk ki, hogy ez pusztán testi kapcsolat volt... Ott nyilvánvalóan hibás ez is, az is. Volt valami, amit nem tudott megadni a férj, legyen az a gyengéd érintés, a vad, buja szex, a kettő különböző kombinációi, vagy az együtt töltött idő. Basszus, nem védem én a nőt sem, de gondoljunk bele az ő helyzetébe is.
Ha érzelmi, az bajos. Rosszabb. Akkor hitegetsz, hazudsz, és a többi alapvető bűn, amiktől egy "aljas ribanc/ seggfej" leszel. Ki érdemli ezt meg..? Ember vagy. Hibázol. Rosszul döntesz, jól döntesz, mész tovább, tanulsz, nem tanulsz, de élsz, létezel. Haragszol. Meg kéne tanulnunk különbséget tenni harag és gyűlölet között. Gyűlöld Hitlert. Valószínűleg a felmenőid között akad, akinek a sorsát megkeserítette valahogy. Gyűlöld a Sátánt, mert... EtcEtc. De ne egymást. A többi emberre inkább haragudj, mert sajnos még nem jött el az a kollektív empátia, hogy a gyűlöleted tárgya hosszú-hosszú ideig megkeserítse az életed. Annyit nem ér meg. Én haragszom, de a haragban az a jó, hogy rövidtávú. Elmúlik. Az olyan ember, aki megcsalja a partnerét, békéljen meg önmagával ÉS a másikkal. Talán az a legnagyobb büntetés ÉS lecke. Csaltam már, csaltak már meg, nem is egyszer, nem is egyszer. Gyűlölni még sem fogok senkit. Maximum kapcsolatban nem gondolkodok, és remélem, nem kell többet beleesnem sem ebbe-sem abba. Addig meg? Miért pazarolnám az erőmet gyűlöletre, mikor szerethetek is...?
Úgy tűnik mégis felejtek dolgokat. Nah mindegy. Túl vagyok egy pörgős és csodálatos napon, szépek a csillagok, felismertem a Hattyú csillagképet, és még cigarettám is van.