Ma azt mondták,
egy álompasi vagyok. Pedig szerintem túl különbözőek vagyunk mi emberek, - főleg nők-férfiak- hogy ezzel a szóval kategorizáljunk. Talán csak a Te álompasid lehetek, másnak valószínűleg nem. Jót nevettem, holott legbelül nagyon jól esett ez a kijelentés. Érdekes a reflexió, hogy önmagam számára nem, míg valaki másnak tényleg álom kategória vagyok. De nem baj, amíg nem veszem magamra, nem is "ámulok" el önmagamtól, ahogyan oly sok férfikarakter teszi azt... Tudom, hogy jóképű vagyok, sőt talán még sármos, és van néhány szerethető tulajdonságom is. De -bármily furcsa- számomra is van álompasi. Csak én ezt úgy hívom: a követendő példa. Számomra az álompasi az apukám, legalábbis egy része. Szeretnék olyan karakán lenni, és sokszor nemtörődöm, mint Ő, olyan határozott és okos, mint Ő. De ezek mellett szeretnék szorgalmas is lenni, és türelmes, hidegvérű és/vagy nyugodt, szerető és gondoskodó férj, a tekintetével megbabonázó úriember...
És minél jobban körülírom, annál jobban látom, hogy az álompasi csak egy "belső tulajdonság" massza, amit olyan alakra formálsz, amilyenre akarsz, mert mindenkinek más az ízlése. Nekem a hosszú barna haj, a kutyaszemek, és a kedves mosoly maradt, amivel még megpróbállak elcsábítani, hogy aztán szerelembe ess velem. Állítólag azonban az álompasikkal béna csajok járnak. Kötve hiszem, hogy TE, aki egyszer majd - talán ma reggel, talán később - ezeket a sorokat olvasod, béna volnál. Szeretsz, én szeretlek, és ez egyszer a legszerencsésebb emberekké tesz minket a világon. Egymásra találtunk, olyat adtunk a másiknak, amiből nincs visszaút, csak előre, és nincs nem, csak ... :)
