Információkarate

Amikor először hallottam erről a lehetőségről, egy nagyon idegen dolognak tartottam, de hát mit adj isten, ezt csináltam fél éven át, akkor miért is ne próbálnám meg, gondoltam magamban. De aztán pont egy másik meló miatt nem tudtam élni a lehetőséggel, és maradt az, hogy nem volt munkám. ( Nem mintha most olyan biztosan volna. Majd lesz, ha kapok szerződést, de odáig még sok víz lefolyik a Dunán. ) Aztán hallottam, a barátomat behívták meghallgatásra. Hírszerkesztő, hírolvasó. Az igazi mikrofon mögötti szobabetyár. Alkalmazkodott, dolgozott, tett és látta, hogy ez működik, hogy van értelme, hogy lehet értelme. Felnőttnek kellene vallanom magam, de ahhoz, hogy ezt elmondhassam, a saját magam lábára kellett állnom, hogy elmondhassam, igenis tettem egy jövőért, tettem azért, hogy most lehessen valamim: álmom. Munkát kellett találnom. A családom, amiatt az 5 ember miatt. ( Plusz két kutya. ) Épp kapóra jött ez a lehetőség, amit egy ember határozottságának, és egy másik szemfülességének köszönhetek. Hiába, ha én nem is vagyok az, te határozott voltál helyettem is, míg te pedig szemfüles. Könnyű és kényelmes volt élni a semmittevők életét. Volt autóm, volt pénzem, volt időm, volt szabadságom. De ma már tudom, mégsem érezhettem volna azt, hogy ez jó. Látjátok, most élvezem amit csinálhatok, hogy segíthetek, és az útmutatással egyre csak haladni szeretnék tovább előre. Nem csak amiatt, hogy kell a pénz, de azért is, mert olyasmit csinálhatok, amiben kedvemet lelem. És azért, mert nagyon csábító az újdonság, amit az a néhány röpke örökkévalóság, Te, és egy megnyerő konyhapult tartogat számunkra...