Mély. Csak így tudtuk jellemezni a kapcsolatunkat, de nem is kéne másképp. Tudom, hogy ott vagyok, ahol lennem kell, akivel lenni akarok, ahol már nem gyerekként lehet számítani rám, hanem felnőttként. Te pedig tudd, hogy ott leszek az életedben, mert komolyan gondolom. Fontos dolgok jönnek-mennek az életben, és talán a utóbbiak mindig mintha fontosabbak lennének, az elkövetkezendőkről még semmit sem tudunk, de a mérvadó, lényeges tettek csak egyszeriek. Én eszerint élek, és nyugodt szívvel aláírnám ezt a kijelentésemet azzal az ösztönös bizalommal, amivel Feléd fordulok most. Anno te is megadtad, és úgy látszik ez a jó szokás nem nálam fog megtörni. Azt mondod jó érzés, hogy mertem sírni Előtted? Én azt mondom ez csak a kezdet, én élni merek Melletted. És osztozom Veled, ha fáj, bíztatlak, ha szükséged van rá, fogom a kezed, ha félsz, Melletted leszek egészségben, betegségben, jóban és rosszban egyaránt... ( És nincs 'amíg'. )
Szeretném, ha Rólad szólna minden hónapom. Ha minden hónap tavaszos december lenne, mahagóni falak között, akár Párizsban, vagy a világ túlsó felén, ahol mindig süt a nap, mert nem csak a barátnőm vagy, hanem annál sokkal több. A társam, a párom.