Viszonyt kötött, Levegő és Víz között ( part I. )

Alig egy éve történt, hogy volt alkalmam közel kerülni egy Hölgyhöz, akit anno még az első ( no persze csak a számomra első ) iskolai napon ismertem meg, amint kint cigizett az egyetem épülete előtt. Néztem, láttam az arcokat: furcsák, bambák, okostojások, gyerekek és macsók, felnőtt nők, és szemüveges könyvtárosnéni külsejű fiatal hölgyek. És egyvalaki, aki egy "picit" kitűnt, bájos arcával, hosszú, szőke hajlajstromával, fekete kabátjában ( mert ha jól emlékszem, aznap mindenki abban volt, a későbbi baráti társaságomból ). Szóval épp szívta a Marlboro márkájú cigarettát, amikor megszólítottam az közegét. Kérdeztem milyen szakosok, mire egyöntetűen érkezett a válasz, " kommunikáció és médiatudomány ". Hohó, megvan a partim, micsoda boldogság gondoltam magamban, majd azzal a lendülettel túltettem magam ezen, hiszen Hölgyekkel cimborálni sosem az én stílusom volt.


És mint valami lassan íródó forgatókönyv, újból-újból jöttek a sorsszerű találkozások, a közös dohányzás a szobornál, amikor öngyújtót nyújtottam a szájában lévő dohány felé, és még nem is sejtettem, hogy később a szikra nem pusztán a kovakőből fog pattanni. Feltettem az akkor kötelező kérdést, miszerint jön-e a Gólyabálba. Mire jött a válasz: " Hát persze! " És igen, tényleg ott volt és igen, tényleg csinos volt és nem, nem tudok közös fotót mutatni. :( Mindenesetre táncoltunk és táncoltunk, és megtudtam valami fontosat. Ahogy két ember együtt mozog, az nagyon sokat elárul kettőjükről. És egy érintés... Nem sok, nem szándékos, ösztönös, de azon a gyönyörű háton... Olyan jól mutatott a kezem és az az érzés!


Gyerekek, emlékeztek még a "közegre" amiről az elején beszéltem? Három szőke hajú Hölgyemény, akik mellé csapódott még egy vérbeli rocker? És később, egy örökgyerek? Nos, ha nagyon nagy lépést tennék az időben, azt mondanám ez a kis bandánk olyan bizalomfarmot hozott létre, mely ( talán ) a mai napig hiányzik. De itt a lényeg, ami első este történt, Vele és Velem, Dunhill gőzös, akarom mondani füstös klubban, annak is az első traktusában. Beszélgettünk, mint addig talán soha. És meséltünk, és elmondtam a véleményem, és rágyújtottunk egy cigire, és nem tudom elfeledni és nem és nem és nem, azt a hangulatot, ahogyan a spotlámpák halványsárga fénye tükröződött egy gyönyörűszép szembogárban...