2011. 11. 26.

Szenvedélyes, viharos, szeles, vizes. ( part II. )

Beszélgettünk, mint addig talán soha. És meséltünk, és elmondtam a véleményem, és rágyújtottunk egy cigire, és nem tudom elfeledni és nem és nem és nem, azt a hangulatot, ahogyan a spotlámpák halványsárga fénye tükröződött egy gyönyörűszép szembogárban... ...És rávettünk, maradj még. Te elsiettél telefonálni, -ohh, de sokszor láttalak elrohanni- majd a két csocsóasztal között közölted a barátoddal, hogy még nem mész haza. Srégen ültünk egymással szemben, háttal a pultnak, előtted egy már elszívott doboz Marlboro, előttem egy fél doboz Dunhill, melyet aztán élvezettel fogyasztottunk az este hátralévő részében. És arra emlékszel mit ittunk? Mert én igen. ;) " -Szereted a bort? -Igen! " és legurítottunk két pohár fehéret. Bizony, akkor ittunk először bort. Mert, végülis... " Ki ne lenne benn (egy közös borozásban)...? "



Torlódnak bennem az emlékek, követelik a méltó helyüket a sorok között, de csak nem győzök válogatni. A " Tasnádi tanár úr órája előtti szünetekre gondolok, a masszázsra, amit kaptál, és ahogyan énekeltem Neked az Egy új élményt. " küzd a " Most mi történik? Miért engedi, hogy ennyire közel legyen az orrunk, nem zavarja? Talán szeretné, ha megcsókolnám? " gondolattal, amit csak tarkít az " -Annyira aranyosak vagytok együtt. :) Most Ti jártok? - IGEN! :D " gondolatka jelenléte. A keddi-szerdai-csütörtöki bulik, az első csók, aminek a története megint nagyon vicces. És érdekes módon egy harmadik embernek köszönhető. Persze, jellemző módon akkor is inkább Neki segítettél, de a végeredmény szempontjából így volt a legjobb, mindenki legnagyobb megdöbbenésére. Képzelheted, hogy Orsi, Eszti, Csabi álla valahol a padlón volt, mikor először összeért az ajkunk a táncparkett elején... I tear my heart open, just to feel... :) Volt, ami emlékké vált következő nap, mint ez a bizonyos csók; volt, ami megmaradt, mint a másnaposság, és volt, ami szállóigévé lett, mint a Jajj... Ádi... ;)

Emlékszel mit mondtam Neked tegnap? Hogy milyen érdekes, miért épp az a bizonyos szám szólalt meg, akkor és ott... Nem beszélve a Hands all Over-ről, vagy úgy általánosságban a közös Nickelback szeretetünkről. És akkor még a fene sem gondolta volna, hogy lesz más jelentése annak, hogy... If they could love, like you and me... Imagine what, the world could be... Azt mondják, minden számra van egy szituáció, amiben a zene a legtöbbet jelenti a hallgatója számára. De én ezt megfordítanám. Minden helyzetre van egy szám, ami abban a szituációban a legtöbbet jelenti. És mégegyszer... Milyen érdekes, hogy az életünknek minden kellemes szakaszát tükrözni tudnám néhány jól megválogatott Maroon 5, Nickelback és Colbie Caillat számmal. Mert: " I just can't stop thinking about you; because these iron bars can't hold my soul in, all I need, is you; but I've been awake for a while now, you've got me feelin' like a child now. What did you get me into? :P Lucky I'm in love in every way. "



Nincsenek megjegyzések: