Vajon észrevettétek már, micsoda marginális különbségek vannak a magányos, és az együttalvás között? Már ha eltekintünk attól, hogy imhol egyedül, máskor meg... nos, mással alszunk. Számomra az együttalvás egy közös rítus, nem csak a testek egy térben való elhelyezése, hanem az arra való törekvés, hogy a másik pihenése nyugodt legyen, tudja hogy nem lesz semmi baj, mert ott vagy vele. Átöleled, és a szereteted biztonságával álomba ringatod. Milyen jó is az, amikor két ember szinte egy torzót képez, és melegítik egymást. A másik véglet amikor valaki elszigetelődik, a legközelebbi fal felé fordul és szuszog. :D A szeánsz vége pedig a reggeli beszélgetés, jól aludtál, úúúgy horkoltál, hogy szuszogtál, elterültél mint egy béka kezdetű jeligékkel párosított diskurzus aminek a zárása az azt álmodtam hogy. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése