Nah szóval, mint ahogyan azt tisztán láthatjátok, a blog megújult dizájnilag, én viszont nem. Maradtam ugyanaz a csökönyös szamár. 
Holnap megyek Pestre, aminek már csak azért is örülök, mert másfél-két napig nem a megszokott környezetben töltöm a szabadidőmet, kvázi tuti nem csinálok olyasmit, amit nem szabadna. Egy picit egyedül szeretnék lenni, vagy maximum egy ember társaságában. Elgondolkodtam azon is, hogy néha micsoda bugyuta idegességet, vagy nem is azt, inkább nyugtalanságot okoz egy-egy probléma megoldása. Talán lehet, hogy hagynom kéne magában, úgy ahogy van, inkább csak nevetni ezen az egészen? Nah jó, de nem nevethetek mindenen. Miért nem? Mert akkor mihez tartsam magam? Jó, igen, egy darabig nem foglalkozni a problémákkal, csak megkerülve, kikerülve átnevetni őket, de aztán mindig utolérnek. Amíg aztán meg nem bántódik az ember. Vagy olyasmit nem kap, amit nem érdemelt, és aztán bántódik meg.
Vagy talán valamiért pont, hogy ezt érdemeltem? Végülis ebben lenne ráció. Hinni valamiben még mindig jobb mint a semmi. Talán most valami olyasmit kapok amit nem ezzel érdemeltem ki, hanem valami korábban történttel? De akkor ezek után valami jót is illene kapnom! Vagy pont hogy ennyi volt a jó? 
Keresem az ‘Évám’, és lehet annyira keresem, hogy már mindenbe belelátom. Hinni akarok valamiben, de lehet hogy ez már irreális? Hogy nem létezik ‘Éva’, csak ‘Év’? Vagy ‘va’?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése