2011. 04. 16.

Elmondani sem tudom.

Kedves X.

Szörnyű dolgokon kellett keresztül menned. Önhittségből, jóakaratból, de ott voltam melletted. Talán nekem is jó érzés volt, hogy olyan ember látszatát kelthettem amilyen lenni szeretnék. Hittem, hogy ha ott vagyok melletted, látni fogod mennyit érek. Sírtál, amikor megláttál. nevettél amikor velem voltál, és tudtad, hogy az első ember leszek, aki ott akar lenni Melletted, nem saját maga miatt, hanem az ember miatt aki voltál. Vagy talán még vagy valahol. És most megszívtalak.

El sem tudod képzelni micsoda csalódást keltettél. Ha most még szitkozódnék, gyűlölnélek. Csak épp már azt sem tudom. Az nem elég rossz Neked.

Nem akarom, hogy 'viszontlássalak' a szó átvitt értelmében. A mai napig nem értem mi lett Belőled.

Azt mondják az ember szavai tükrözik a jellemét. Most erre rácáfoltál. De mindegy, szeretnék feléd közönnyel fordulni, jobb lenne és hűebb.

Ezúttal elmarad az au revoir.

Nincsenek megjegyzések: