Az jutott eszembe milyen szerencsés vagyok, és mennyi mindent jót kaptam ebben a pár hétben is, holott talán nem én voltam a legjobb ( !!! ) példa bármi jóra. Orsi... te tényleg olyan vagy, mintha a második anyukám lennél. Csak te vagy képes leosztani és megszidni még néha baromságokért is, de tudod... talán feleennyire sem szeretnélek, ha nem így tennél. Kellessz ide, pont így!
Talán egy picit vergődnek most a gondolataim, mint egy partravetett hal, annyi minden jár a fejemben... Mindenesetre azt hiszem nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy boldogtalan nem leszek. Már az is, amim jelenleg van, súrolja a nagyszerű határát, hát még ha több lenne!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése