Tegnap beszélgettünk egy-s-másról, és eszembe jutott pár dolog:
Semmi értelme nem lenne annak ha csak magammal foglalkoznék ebben a kapcsolatban. Sőt, sokkal nagyobb örömmel tölt el az, ha Veled foglalkozhatok. Kifelé irányuló önzés, mondhatni :D
Aztán egy másik dolog az, hogy vannak helyzetek amikor úgy szeretném ha megkérnél valamire ( bármire ), nem azért mert érdekemben áll azt csinálni, mondani, vagy tenni, vagy jól esne, hanem mert engem töltene el büszkeséggel és boldogsággal ha a javadra mondhatnék le róla. Mert sokszor egy lemondás többet jelent mint ész nélkül igent mondani mindenre. És néha jobban esik, mert szerintem igenis van, hogy csak azért kérdezünk dolgokat, vagy kérünk dolgokat, hogy a másik ellenkezzen. Igent mondani sokszor egymás után, olyan unalmas :P Bizonyítja hogy a másiknak van jelleme, személyisége, nem pedig egy napraforgó. Néha a nemetmondás konfliktusa olyan csodákat szül, amikre azelőtt nem is számítottunk.
És a végére... *dobpergés*:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése