Amikor a hullámok összecsapnak az ember feje felett

Olyan szívesen mondanék Neked dolgokat, de egyszerűen nem talál meg az amire tényleg szükség lenne. Amit mondanom kéne ebben a helyzetben, és talán ezzel követem el a legnagyobb hibát. Nem mondanom kéne csak hallgatnom. De olyan nehéz hallgatni ha valaki akit szeretek rosszkedvű... De tudnom kell, realizálnom kell, hogy bármit mondhatok, abban a helyzetben és akkor ettől még nem fognak elállni a könnyeid. Beleestem abba a hibába, hogy túlságosan is szeretni akartalak. Sajnos, vagy nem sajnos, de alig vagyunk együtt 2 hónapja és én úgy szeretlek mint aki jóval több ideje van Veled. Talán tényleg vissza kéne vennem és nem szeretni Téged ennyire, mert ezzel az odaadással csak Neked okozok kellemetlenséget... És olyan rossz, hogy csak úgy letettük a telefont, mert nem szabadott volna. És nem szabad elfelejtenem ezt a dolgot, nem mintha tudnám, bárhogyan is. Olyan hülyén érzem magam, hogy lehetek ennyire idealista, amikor te ennyire realista vagy. De nem is tudok más lenni, majd meglátjuk mi lesz ennek a vége, valószínűleg most nagyban befolyásol hogy rossz kedvem lett. Eszembe jutott ahogy a kanapén ültem az egyik How I met you mother rész, amiben Ted és mindenki cipelt valamilyen terhet. Én olyan szívesen cipelném Veled, még akkor is, ha csak egy napig is a mai naptól számítva. És be kell valljam őszintén, nagyon-nagyon attól félek, hogy szokás szerint megint a 'körülmények' tesznek tönkre valamit. Amire te tuti azt mondanád, hogy ha ennyi miatt vége lenne, akkor az meg sem érte. Nah mindegy, számíthatsz Rám, és ha eljön az idő, majd te kérni fogsz. Csak vajon lett volna-e tegnap ha nem kérlek, hogy kérj.