Tegnap délután hazamenet találkoztam egy magányos kis macskával. Szépen ápolt haja volt, pirospozsgás bõre, és a legszebb mosolya, amit eddig láttam. És nagyon fázott. Nem bírtam volna ki, hogy ne szorítsam magamhoz, hogy valami kis melegséget öntsek belé. Aztán ez a cica szeretethiányos lett, ezért arra adtam a fejem, hogy meglepem valamivel, amit olvasgathat a legközelebbi találkozásunkig. Szóval cica... sokat gondolok Rád, érezted milyen hevesen ver a szívem ha veled vagyok. ;)