2012. 01. 27.

Valami szép, valami kockázatos, de valami, ami igaz is.

Tavaly elmentem egy kaszinóba, és feltettem a pénzem egy elképzelhetetlennek hitt oddszra. Aztán a krupié zárta a kört, megpörgette a rulett-kereket, bedobta a gyöngygolyót, ami csak száguldott, száguldott sebesen a tálca szélén. Majd a kerék lasított, egészen kivehető volt minden részlet, és reménykedtem, hogy a kívánságom teljesül. Önző módon, minden alkalommal, amikor ugyanazt mutatta az óra mindkét mezője, azt kívántam, "bárcsak most Nekem kedvezni Fortuna, és Ámor..." Szerelem... Szerencse. A 13-ra tettem, de a golyó az 5-nél állt meg. 



Aztán egy "pár hónapja" megint szerencsejátékhoz fordultam. Ezúttal nem ragaszkodtam a szokásomhoz, a 18-as számra tettem fel a pénzem. Majd néztem, ahogyan a fazonra igazított ruhában ( zakó, ing ) feszengő fiatal srác, -akár egy herceg- elveti a golyót, és a szemével követi ahogy táncol, mintha a sors mozgatná. Aztán a golyó megállt. Szerelmes lettem.



Honnan is jött nekünk az az ötlet, hogy együtt éljünk ? Magabiztosnak tartasz, olyannak, aki bármilyen akadályt leküzd amit az élet elé sodor. Nagy dobásra készülünk, életünk rulettjén, de nem számít melyik mezőre rakjuk a krediteket, amíg azt együtt tesszük. Megfogom a kezed, ha az megremegne, és nem engedem el. És ha én veszítenék valamiben, várni fog rám egy különleges ember, a kaszinó bejáratánál, hosszú, szőke hajjal. És nem félek bármilyen lépést megtenni, mert minden könnyebb, ha tudom, ott voltál, vagy, leszel.