Néha az ember képes arra, hogy félretegyen minden egót, és csak a boldogság újtát követve, haladjon előre a párkapcsolatában azon az úton, ami számára elrendeltetett. Szeretném azt hinni, hogy ez pusztán szellemi elhatározás kérdése, azonban a valóság ennél mélyebben rejtőzik. Tudatalatt érezzük néha azt, hogy amit teszünk, amit mondunk, az nem jó, bár visszavonhatnánk, vagy megmásíthatnánk, azonban nem vagyunk rá képesek emberi mivoltunknál fogva. Mind érző lények vagyunk, és igen, élnünk kell a következményekkel, tanítják az öregek. De akkor miért néha olyan piszkosul nehéz elfelejteni valamit? Ha a probléma már nem is létezik, de a szívünk még viharos... Sajnálom, hogy ez így alakult. Tényleg. A magam részét. De feletted csak saját magad ítélkezhetsz. Annyi biztos, én nem fogok, mert szeretlek. Nekem ennyi elég, csak akkor kérlek... Mijáuzz vissza... És menjen tovább minden a régiben, vagy beszéljük meg, mi a probléma...