Gondolatébresztő, avagy filozófiai mélyrepülés? Nem tudhatom, annyi biztos, hogy időnként mindenki szeret elgondolkozni azon, ha egyszer saját élete lesz, azt hogyan képzeli el. Álljunk meg egy pillanatra. Saját élet? Mit jelent az, hol kezdődik, és mit takar?
Mondhatnám, hogy most is saját életet élek, holott mégis vannak olyan kötöttségek, -mindannyiunk életében- amik miatt a saját az nem egészen saját. Elvégre nem csinálhatom azt, amit éppen szeretnék, hiszen vannak olyan normák, amiknek eleget kell tennem. Nem cigarettázhatom a konyhában, vagy az ágyban, vagy esetleg a fürdőkádban, ahogyan nem is használhatom fel a ház minden zugát egy kis szerelmi légyottra. De lépjünk is túl ezen az analógián, és térjünk a tárgyra.
Amint az ember elkezdi élni a saját életét, megszűnnek ezek a korlátok, vagy méginkább átlépjük őket, elvégre az, amit mi sajátunknak nevezünk, azzal szemben mi alakítjuk ki az elvárásainkat, a korlátainkat, noha itt is vannak kivételek. Nyugodt szívvel cigarettáznék a kádban, egy pohár vöröset kortyolgatva, olvasnám a megunhatatlan Jules Verne regényeimet, -merthogy addigra szeretnék egy kiterjedt könyvtárral rendelkezni- valamint életem tavaszát élném át azokban a pillanatokban, amikor a magányomat megtöri egy bizonyos hölgyemény, vagy kutya. Számomra nagyon fontos volt, fontos most is, és az is marad, hogy legyen egy kutyám. Ezért pöröltem, ölre mentem, ebből nem engedek. Egy másik fontos aspektus, egy konyha. Egy felszerelt, nem csak látnivaló, alighasznált tér, amiben kiélhetem a kulináris vágyaimat. Szeretem a hasam, mégha ez nem is látszik, és kedvemet lelem abban, ha mosolyt csalhatok az arcodra egy jól irányzott édességgel. Esténként főzni, ha úgy adódik, nem sokat, csak keveset, éppen annyit, amennyi szem-szájnak ingere. Felfedezni az olasz, a francia, az angol, illetve a magyar konyha remekeit, gyertyát illeszteni az asztal közepére, megteríteni, és boldogan azt pusmogni, "C'est magnifique! Bon apettit! Hope you like it. ;)". Reggel friss kávé illatára "felébredni", már ha az ágyból kikecmergés, és kávéfőző beindítás nem ébresztene fel, aztán venni egy frissítő zuhanyt, magamra ölteni a szekrény ajtajára akasztott inget, meg pantallót, majd útra kelni, irány a munka címszóval. Aztán hazaérve rágyújtani, bekapcsolni a tévét, kicsit netezni, várni, hogy jöjjön a hétvége, amikor elrepülök Párizsba...