Nem egy igazi post, inkább csak gondolatok.

Rá kellett jönnöm, hogy nekem nem megy az összefüggő szöveg, legalábbis itt nem, Veled kapcsolatban. Talán azért, mert minden gondolatom össze-vissza ugrál, ficánkol, ahogyan Rád gondolok, egészen egyszerűen mert annyi minden kötődik Hozzád. Ohh jaj, te kis buta, hogy azt hiszed, én nem gondolok Rád? Hiszen többet jársz a fejemben, mint amiknek igazán kellene, és akkor egyszercsak azon kapom magam, hogy a takarításról a te tegnapi azúrkék zoknid jut az eszembe. A kutyákról, hogy te nem akarsz kutyát, de majd úgyis mást fogsz mondani, amikor beállítok egy pici, tenyérnyi élettel a karjaimban, ami néz Rád ilyen kis gesztenye-szemekkel, és szinte mondja, hogy "hol van anyu?" mire én odaadom neked és Nálad megnyugszik. Szóval abszolút kilátástalan a helyzeted, szeretned kell, nincs mese. És én megtanultam, hogy gőgös, lusta létemre mindennap olyan sokszor csinálok valamit. Annyiszor gondolok Rád szeretettel.