Nah mivel sok panaszt hallottam, hogy miért nem írom tovább az előző bekezdést, illetve mivel pillanatnyilag van mondanivalóm, ezért hát folytatnám. Valahol ott hagytam abba, hogy elég nagy bennem a hiányérzet Feléd, és igazándiból ha ezt egy jó jellemvonásodnak vesszük, akkor most egy másikkal folytatnám, mégpedig azzal ahogyan és amennyire büszke vagyok Rád. Furcsa a mi egész kapcsolatunk, mert átlépett egy keretet. Annak a keretét, ahol vannak határok, ahol te csak a csajom vagy, én meg a pasid, ahol a mindennapok a szexről szólnak, és mindketten sejtjük - ahogyan félünk is tőle - hogy mivel egyszer minden jónak vége lesz, talán ennek is leáldoztak a napjai. És ezért más a mi esetünk. Jobbanmondva remélem, hogy más, mert biztosan csak Isten tudná megmondani. ( Holott nem vagyok hívő, de ennek magyarázatába most nem mennék bele. ) Ami számít az a következő lesz. Az, hogy nem félek a holnaptól, nem félek az azutáni naptól sem, mert ahogyan eddig is, ezután is - remélem - szerepet kapsz az életemben.
És még valami érdekes. Talán mi azért alkotunk ilyen jó párost, mert egyénileg mindketten adni akarunk, mintsem inkább önző módon kapni. ( Habár néha azért az sem olyan rossz. :P ) Talán ezért lessük a lehetőséget, hogy segíthessünk egymásnak, mert inkább adunk, és mikor a másik ad, kapunk. Talán ezért csinálunk reggelit a munkába a másiknak, és ezért vigyázunk a kutyusára, ha neki valahol máshol van dolga... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése