Tudni illik, hogy munka közben az embernek nem nagyon marad más választása, mintsem ábrándozik mindenféle dologról, úgy mint "mi lenne ha beperelném a munkahelyem és nyernék rajt 4 millió forintot" vagy "mi történne, ha a főnökséget állítanám a csavarozóhoz". Nah de ma épp azon agyaltam hogy... hát ööö... Evelinen agyaltam. Vajon miként szeretem én ŐT, miért, mikor jobban mikor kevésbé. Bár talán ez egy rossz kifejezés, inkább maradjunk annál, hogy van amikor kifejezetten hiányzik, máskor meg csak egyszerűen hiányzik. Basszus, de ez is olyan pontatlan. Bár, mindegy is, erre most nem pazarlok fölösleges sorokat. Viszoooont legalább rájöttem valamire. Minden egyéb dolog mellett, amiket egy élet lenne sorolgatni, azért szeretem Őt, mert olyan élhető, életképes, mégis nőiesen törékeny, de azt hiszem nem nagyképűség kijelenteni, hogy egymás mellett kiteljesedhetünk. Furcsa ilyen dolgokról beszélni, de talán az érzés, hogy nem láthatjuk egymást most akkor amikor akarjuk, mert Neki és nekem is vannak kötelességeink, kicsit dob a kapcsolatunkon. Édes szívem, be kell vallanom, már várom hogy a fáradtságtól nálam aludj el, ha elmegyek Érted munka után, és meglephesselek valami finommal ébredés után. Uuuuupsz. :P Meghalnék azért hogy munka után láthassalak. Bár ez elég paradox, de az is eszembe jutott, hogy mennyi mindent megtennék  azért hogy megsimogassam a pofid és hagyjam hogy kötözködj velem... És a legvégére imádom a szöveged. Íme egy példa: " Igen nagyobb lett a szobád, olyan... -srégen felkúszik az egyik szemöldöke- nagyobb lett a szexuális kisugárzása... " :D